Valóban túlnépesedett az emberiség? 1. rész

2018. nov. 10. | túlnépesedés | Nincs hozzászólás | Megosztás: Facebook

A kérdés megválaszolásához, gondolatban vissza kell repülnünk a negyedidőszaki pleisztocén eljegesedések végéhez, a holocén földtörténeti kor kezdetéhez, tehát Kr. e. 10 000-ig. Ez volt az időszak, amikor az éghajlat erőteljes felmelegedésének a következtében a legutóbbi eljegesedés (Würm glaciális) a jégtakarók visszahúzódásával véget ért, lehetővé téve ezzel a letelepedést, az emberi civilizáció létrejöttét.

Őskor vége

Ekkor, az újkőkorban, azaz a neolitikumban zajlott le a neolitikus forradalomnak nevezett átmenet, ami a környezet első „komolyabb” átalakításával járt, mely során az állatok vándorlását követő, vadászó, halászó és gyűjtögető, nomád életmódot sok, arra alkalmas helyen felváltotta letelepedett, földművelő életmód. Ez először Elő-Ázsiában következett be, majd átterjedt a Közel-Keletre, a Termékeny Félhold területére, amit a civilizáció bölcsőjeként is szokás nevezni. Ázsiában és a Közel-Keleten voltak a legkorábbi és legfontosabb háziasítási központok (domesztikációs centrumok), mert itt voltak honosak a legproduktívabb vadon élő növények. Kiválogatták, nemesítették a nagyobb termést hozó és ellenállóbb egyedeket. A szelídítésre alkalmas nagyobb testű emlősök domesztikációjával lehetővé vált azok húsukért, tejükért, szőrükért, bőrükért, és ami legfontosabb: munkavégző képességükért való tenyésztésük. A Közel-Keleten nemesítették ki például a búzát és a rozst, illetve háziasították például a juhot, a kecskét és a szarvasmarhát. A ló háziasítása valahol Közép-Ázsiában történt meg. A kutya háziasítása több helyszínen történhetett. Akkoriban az éghajlat a Közel-Keleten sokkal nedvesebb volt, mint ma.

Őskorból átmenet az ókorba

A vándorló életmód esetén az élelemszerzés lefoglalta az emberek legtöbb idejét, viszont a növények és állatok domesztikációja lehetővé tette az első települések, az élelemtermelő gazdaság és a mai értelemben vett társadalom kialakulását. Az állati erő kihasználásával akkora többletet halmoztak fel a produkció során, hogy már nem kellett mindenkinek a földet művelnie, így aztán bizonyos embereknek volt idejük újításokat, technológiákat és eszközöket kiötleni, amelyek a modern civilizáció előfutárai lettek. Kifejlesztették a korongozás (égetett agyagedényekben tárolták el az élelmet), a szövés technikáját, a fémek megolvasztásával a fémek megmunkálását (a rézkortól számítjuk az ókor kezdetét), a fémfegyverek és fémszerszámok készítését, feltalálták az ekét, a felhalmozódó ismeretek rögzítésére az írást stb..

Az ókorban megjelentek a különböző társadalmi rétegek, melyek hierarchikusan tagolódnak. Kialakult az állam és a vallás, mint a növekvő népességet és a társadalmi életet szabályozó intézmények. Megjelent a kereskedelem és létrejött a pénz, ami a korábbi barter kereskedelmet váltotta fel. Az élelemtermelés fellendülésével és a letelepedett életmóddal egyidejűleg megnövekedett a születések száma is. A halálozás a betegségek terjedésével – amit elősegített a zsúfoltság, népsűrűség – viszont nőtt, ezért kezdetben csak lassabb ütemben nőtt a népesség. A vándorló életmódot folytató nomádokat azonban a járványok kevésbé érintették.

A Közel-Kelet a népesség élelmezését nem bírta sokáig biztosítani, mivel egyrészt szárazabbá vált az éghajlat, másrészt elképzelhető, hogy a környezeti viszonyok az intenzív művelés miatt romlottak. Mindez vándorlásra késztette a népességet Európa és Ázsia felé. Európa a kezdeti, világgazdaságban látszólagos vezető szerepét a neolitikus forradalom vívmányainak korai és gyors átvételével szerezte meg, melyben a földrajzi szerencse is szerepet játszott (Diamond, J. 1999). (Jared Diamond (1937-) evolúcióbiológus, ornitológus (madártan), biogeográfus.)

Középkor

Az állatokkal való együttélés következtében a zsúfolt, magas népsűrűségű középkori városokban átterjedtek az állatokon élősködő mikrobák (vírusok, baktériumok) a népességre. A középkori Európában ismétlődő pestis- és himlőjárványok tizedelték meg a népességet. Azok, akik genetikailag ellenállóbbak voltak, életben maradtak és az utódaiknak továbbadták a védelmet, az antitesteket.

Újkor

A természet második komoly átalakítása az ipari forradalmakkal, az 1780-as évektől kezdődött meg, legelőször Angliában, majd onnan terjedt tova. Elsőnek a mezőgazdaság alakult át, hiszen a tőkés rend kialakulása, a kapitalizmus születése szorosan összefüggött közföldek és a jobbágytelkek kisajátításával, a föld privatizációjával. A tőkések kezébe kerülő a nagybirtokok váltak egyeduralkodóvá, míg a jobbágyok földjeit elvették, ezért kénytelenek voltak a megélhetésükért a vasérc- és szénbányák közvetlen környezetében kialakuló, gyárüzemekkel teli iparvárosokba vándorolni és ott munkát vállalni. A vidék által többé már nem eltartható népességtöbbletből jött létre a munkásosztály a tőkés gyártulajdonosok és a bankárok alá rendelve. Természetesen nem értek egyet azzal az ostoba marxista szemlélettel, hogy a osztályharc van a proletariátus és a burzsoázia között. Ilyenekben csak félművelt félnótások hisznek.

Az első és a második ipari forradalom hatására az újabb és nagyobb energiaforrások felfedezésével (pl. szénből gőzenergia, utána kőolajból robbanómotor, majd elektromosság) a gazdaság produktivitása jelentősen megnőtt. Újabb és újabb technológiák és gépek feltalálásával tovább fokozták a természeti erőforrások (mint a talaj-, a szén-, a vasérc- és a nemesfém-készletek) kiaknázásának ütemét, ami a tőkés réteg bevételeit hatalmas mértékben megnövelte, viszont egy időben a környezeti ártalmak is jelentősen megnőttek.

Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a XIX. században, Nagy-Britanniában jelentek meg a luddisták, vagyis a géprombolók, akik szerint a gépek elvették az emberek munkáját, ezért széttörték a gyárak gépeit. A mozgalom névadója Ned Ludd volt.

A kezdetekben a városok magas népsűrűsége, zsúfoltsága és a leromlott higiéniás viszonyok miatt súlyos járványok tizedelték a népességet, továbbá a légszennyező szénpor és szmog miatt a tüdővész is szedte áldozatait. Az ipari munkások olcsó emeletes bérházakba zsúfolódtak, sokszor egy családnak egy szoba jutott vagy a pinceszinten laktak. A közegészségügy fejlődésével és az erdőirtások miatt elmocsarasodott területek lecsapolásával azonban visszaszorultak a korra jellemző jelentős járványok (pl. a pestis, a gümőkor/tuberkulózis, a kolera és a malária), melynek következtében a halálozási arány lecsökkent, ami a kor magas születési aránya miatt „népességrobbanáshoz” vezetett.

A közegészségügy javulásához például a városi közkutak felszámolása is hozzájárult, melyek melegágyai voltak a kolerának (1. kép). John Snow, brit orvos a London Soho negyedében 1854-ben kitört kolerajárvány során rájött a halálozások és a közkutak közötti kapcsolatra, ugyanis mind a mintegy 600 áldozat mindegyike a negyed egyik közkútjának fertőzött vizéből ivott. A járványok ellen az orvostudomány fellendülésével védőoltásokat, gyógyszereket fejlesztettek ki, a közkutakat felszámolták, a vezetékes tiszta ivóvizet bevezették, a szennyvízcsatornákat kiépítették, a városi szemétszállítás is megindult, az utcaszélességet szabályozták, stb..

1. kép: A John Snow nevű kocsma London Soho negyedében a Broadwick (korábban: Broad) és a Lexington (korábban: Cambridge) utca sarkán. Itt volt 1854-ben egy hatalmas kolera kitörés 616 áldozattal. A járványt tanulmányozva, az orvos John Snow rájött, hogy a vízen keresztül terjed a betegség. Éppen azon a sarkon, ahol a kocsma áll, ott volt előtte a kolerával fertőzött kút (amit utána megszüntettek), ahonnan az ivóvizet nyerték a lakosok. A kocsmában mindenki csak sört ivott, ezért nem lett senki beteg. Sam Smith kocsmáját a kiváló orvos tiszteletére később átnevezték.
1. kép: A John Snow nevű kocsma London Soho negyedében a Broadwick (korábban: Broad) és a Lexington (korábban: Cambridge) utca sarkán. Itt volt 1854-ben egy hatalmas kolera kitörés 616 áldozattal. A járványt tanulmányozva, az orvos John Snow rájött, hogy a vízen keresztül terjed a betegség. Éppen azon a sarkon, ahol a kocsma áll, ott volt előtte a kolerával fertőzött kút (amit utána megszüntettek), ahonnan az ivóvizet nyerték a lakosok. A kocsmában mindenki csak sört ivott, ezért nem lett senki beteg. Sam Smith kocsmáját a kiváló orvos tiszteletére később átnevezték.

Ez idő tájt még a sokgyerekes családmodell volt az egyeduralkodó, amely a magas halálozási arányt ellensúlyozta. Hiába született sok gyerek, mivel nagy részük a magas csecsemő- és gyerekhalandóság miatt kiszelektálódott (például Corynebacterium diphtheriae bacilus nevű baktérium okozta diftériában, népies nevén torokgyíkban). Ezért volt alacsony a születéskor várható élettartam és a népesség növekedése kezdetben lassú. Az orvostudomány fejlődésével, új gyógyszerek (mint például a penicillin nevű antibiotikum) és oltások kifejlesztésével ezeket a gyerekeket már meg tudják menteni, vagyis a természetes szelekciót egyre inkább kiiktatták, a születéskor várható élettartam megnőtt. A születések száma viszont továbbra is magas volt, ami a népességszám gyors növekedéséhez vezetett.

Kiegészítés (2019-05-23)

Magyarország esetén a természetes szaporodás a 19. század végén érte el a csúcspontját. Ehhez hozzájárult például az Alföldön az artézi kutak fúrása is, hiszen azelőtt a fertőző talajvízből vagy folyóvízből nyerték az ivóvizet, ennek következtében félelmetes arányokat öltött a vérhas, a tífusz, a gyomor- és a májbaj. Nem csoda hát, hogy a gyermekhalandóság magas volt. Így aztán a kutak megfúrásával tiszta ivóvíz rendelkezésre állt, melynek következtében a halandóság radikálisan csökkent – köszönhetően többek közt Zsigmondy Vilmosnak és fiának, Zsigmondy Bélának. Az első nyilvános artézi kutat 1879-80-ban, Hódmezővásárhelyen adták át (CHOLNOKY J. 1936).

Móra Ferenc A kincskereső kisködmön című könyvéből jól ismert betegség, a diftéria, azaz a torokgyík is szedte áldozatait – a védőoltások elterjedésével azonban fokozatosan visszaszorult.

Az 1900-as évek elején az ivóvíz klóros fertőtlenítésével sikerült közel teljesen kiküszöbölni a vízen keresztül terjedő betegségeket. A klórnál hatékonyabb fertőtlenítőszer alig létezik. A klór a vízzel kapcsolatba lépve sósavat képez, ami a legtöbb baktériumot (és számos vírust) elpusztítja. A kiegészítés vége.

Természetesen ezek a demográfiai és gazdasági átalakulási folyamatok időben és térben eltérő sebességgel, időtranszgresszióval terjedtek el szerte a világban. A fejlődő országok „fejletlenségének” oka az a földrajzi szerencsétlenség volt, hogy egyrészt nem volt lehetőségük igavonó állat háziasítására, másrészt pedig olyan növények nemesítésére volt csak lehetőségük, amelyeket csak kézzel lehetett ültetni és learatni. Mivel nem volt lehetőségük igavonó állatok háziasítására (mert földrajzi helyzetből adódóan nem volt arra alkalmas csordaállat), így az állati erő sem állt rendelkezésre, ezért mindenkinek az élelemtermeléssel kellett foglalkozni, hogy az alacsony produktivitás miatt ne haljanak éhen. Ennek következtében az embereknek nem volt idejük újításokat, technológiákat kiötleni, ami a fejlődésükhöz vezetett volna, bármennyire is legyenek okosak vagy ügyesek az ott élő népek (Diamond, J. 1999). Ez számomra túlságosan determinista megközelítés, vagyis a természeti tényezők szerepét túlhangsúlyozó szemlélet.

A fejlett világ gyarmatosító országai a gyarmataikon elterjesztették a tőkés rendszer azon vívmányait is, amelyek az előzőekben leírt módon, demográfiai átalakuláshoz, a népességszám drasztikus növekedéséhez vezettek: vagyis a fejlődő gyarmati országokban hamarabb sokkal következett be a népességrobbanás. Természetesen a gyarmatosítás szörnyű volt (rabszolgaság, néhol népirtások), de nem lehet letagadni, hogy az anyaországok hozzájárultak a gazdaság fejlődéséhez a gyarmatokon, persze ki is zsákmányolták azokat, ahogy érdekük kívánta.

A fejlett világ legtöbb országában mostanság viszont éppen ellentétes demográfiai folyamatok zajlanak: a népesség csökkenésnek indult, a születő gyerekek száma már nem képes ellensúlyozni az elöregedő népesség halálozásszámát, ebből következően sok országban az egy nőre jutó gyerekek száma messze elmarad a népességszám fenntartásához szükséges átlagosan „2,1 gyerektől”. A fejlett világban tehát már ez a fő probléma: ha nem szaporodunk eléggé, kihalunk.

Összefoglalva, nagy népesség magától nem alakulhatott volna ki, mert a természet a betegségekkel, járványokkal leszabályozta volna. Amint képesek voltunk kivonni magunkat a természetes szelekció eme szörnyű hatásai alól, nem volt már a népesedést visszafogó, szabályozó mechanizmus. A halászó-vadászó-gyűjtögető életmódnál nagyságrendekkel produktívabb növénytermesztés és az állattartás lehetővé tette az egyre növekvő lakosság ellátását. Az élelemtöbbletet el lehetett raktározni. A legfejlettebb államok nagy mennyiségű élelmiszertöbbletet képesek eltárolni, így nincsenek kiszolgáltatva néhány ínséges év miatt, viszont ez nem mondható el a legelmaradottabb országokra, ahol milliók szenvednek az éhezésektől a katasztrofálisan száraz, aszályos években. Itt valóban beszélhetünk túlnépesedésről, de ennek a gazdasági elmaradottság és a szegénység az oka. A világ képes lenne elegendő élelmiszert előállítani minden egyes lakója számára, csakhogy fizetőképes kereslet híján például az afrikaiak egy része nem tudja megvenni.

Nem lenne morális az embereknek megtiltani, hogy annyi gyereket vállaljanak, amennyit csak akarnak. Helyette a gazdasági fejlődést kell szorgalmazni, hiszen a megfigyelt tények azt mutatják, hogy fordított arányosság áll fenn a termékenységi arányszám (1000 főre eső születések száma) és a gazdaság fejlettsége között, vagyis a népszaporulat a gazdasági fejlődéssel csökkenést mutat. Nem tudni, hogy egész pontosan mi okozza a népszaporulat csökkenését, de a lényeg, hogy az a legtöbb fejlett országban csökken a népesség. Egy kisebb méretű lakosságot magasabb színvonalon el lehet látni és az éhínségek is véget érnek.

A történelem során, a városokba zsúfolódó népesség túlzott növekedését kezdetben a háborúk, az éhínségek és a járványok leszabályozták, például a himlő- és pestisjárványok a középkorban megtizedelték Európa lakosságát. Az ipari forradalmakat követően azonban, az életviszonyok javulásával, a védőoltások elterjedésével, valamint az orvostudomány további fejlődésével ezeket a szabályozókat kiiktatták, ezáltal több gyerek éri meg a felnőttkort, a születéskor várható élettartam megnőtt, azonban a születő gyerekek száma kezdetben még nem csökkent: ez vezetett a népességrobbanáshoz.

Thomas Malthus elmélete a túlnépesedésről

Az ipari forradalom korában jelentek meg legelőször azok az elképzelések, amelyek szerint az emberi túlnépesedésből katasztrófa ered, mivel az élelmiszertermelés nem tud majd lépést tartani a növekvő népességgel. Thomas Robert Malthus (1766-1834) a «Tanulmány a népesedés törvényéről» (An Essay on the Principle of Population) című művében megállapítja, hogy amíg az élelmiszertermelés csak lineárisan, számtani sor szerint tud növekedni (1, 2, 3, 4, 5, …), addig a népesség mértani haladvány szerint nő (1, 2, 4, 8, 16, …) (1. ábra). Ez természetesen semmi több, mint helytelen okoskodás, semmi adattal nem támasztja alá a spekulációit. Egyes egyetemek bizonyos szakjain tanítják Malthus tudománytalan elméletét.

1. ábra: Az élelmiszer-termelés és a népességszám növekedése Malthus szerint. A görbék alapjául szolgáló értékek kitaláltak
1. ábra: Az élelmiszer-termelés és a népességszám növekedése Malthus szerint. A görbék alapjául szolgáló értékek kitaláltak

Malthus szerint az emberiség rövid időn belül válsághelyzetbe kerül, mivel az élelmiszertermelés nem fog tudni lépést tartani a népességnövekedéssel. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor a két görbe metszi egymást. Hogy ez a tendencia ne váljon végzetessé, arról szerinte maga a természet fog gondoskodni a háborúk, a betegségek és a bűn segítségével. A megoldást a központilag irányított népességkorlátozásban: a kései házasságkötésekben, a prostitúcióban, a fogamzásgátlásban, az abortuszban és a cölibátusban, másrészt pedig a már bekövetkezett túlnépesedések visszafogására, éhezések, járványok és háborúk kirobbantásában látta.

Mennyi szenvedést és halált okoznának ezek az beteges intézkedések? Ezek az intézkedések a civilizáció összeomlásához vezetnének, ahogyan a számos régi civilizáció, birodalom tűnt el a történelem süllyesztőjében.

Malthus volt az első antihumanista ember a világon. Innen eredeztethető az ostoba elgondolás, hogy a világnépességet le kell csökkenteni a kívánt szintre, hogy elkerüljük az ökológiai összeomlást, ami az Özönvíz mítosz modern kori leképeződése a zöld ideológia templomában, ami megtisztítja a bűnös lelkektől a „Földanyát”. A zöld ideológia primitív vallás.

Malthus elképzelései szerint:

„A tisztaság helyett, annak ellenkezőjére kell biztatnunk a szegényeket. A városainkban az utcákat keskenyebbé kell tenni, több embert kell bezsúfolni a házakba, és elő kell segíteni a pestis terjedését. (…) Vidéken a falvakat a poshadt állóvizek közelébe kell létesíteni, és kifejezetten támogatni kell a települések létesítését a mocsarak környékén, és egyéb egészségtelen környezetekben. (…) De mindenek felett, meg kell gátolnunk a pusztító betegségek elleni orvosságok terjedését, és azokat a jó szándékú, de hibásan gondolkodó embereket, akik azt hiszik, hogy jót tesznek az emberiségnek azzal, ha teljesen megállítanak különböző járványokat” (Malthus, T. R. 1826).

Ugye milyen kedves és jó ember volt Malthus!

Malthusnak vannak követői is. 1968-ban Paul R. Ehrlich, „politikai ökológus” azt írta A népességbomba (The Population Bomb) nevet viselő könyvében, hogy az emberiség élelmezéséért folytatott háború elveszett és súlyos élelmiszerhiány lép majd fel az USA-ban.

„Az 1970-es években ... százmilliók fognak éhen halni”

és hogy a 80-as évekre a Föld legfontosabb erőforrásainak a többsége ki fog merülni. Előrejelzése szerint 65 millió amerikai halt volna éhen 1980-1989 között, továbbá 1999-ig az USA össznépessége 22,6 millióra csökkent volna. Az USA problémája relatíve csekély volna a világ többi részéhez képest.

Részlet Paul Ehrlich a Brit Biológiai Intézetben 1971 szeptemberében tartott beszédéből:

„2000-re az Egyesült Királyság gyakorlatilag egy kis csoportnyi alultáplált sziget lesz 70 milliónyi éhes emberrel… Ha szerencsejátékos lennék, akkor minden pénzemet feltenném arra, hogy Anglia 2000-ben megszűnik létezni”.

Ehrlich 1968-ban írta, hogy

„még nem találkoztam olyannal, aki képben van a helyzettel és azt gondolja, hogy India élelmiszer-önellátó lesz 1971-ig, vagy valaha is.”

India mégis néhány éven belül élelmiszerexportőr lett és jelentősen megváltoztatta az élelemtermelő kapacitását. Ehrlich biztosan észrevette ezt, mivel a könyvének 1971-es változatában ezt a megjegyzést kitörölte (Julian Simon 1981).

Tényleg éhen fogunk halni?

A kérdés megválaszolására szerencsére rendelkezésünkre áll a FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete) statisztikai adatbázisából (FAOSTAT) az főre eső élelemfogyasztás országonként.

A napi átlagos energiabevitel (kcal/fő/nap) egy jó mérőszáma egy közösség jólétének, mivel széles körben használható. Más mérőszámokat a kiugró értékek torzítják. Vegyük példának az egy főre eső átlagos jövedelmet! Mivel egy ember milliószor gazdagabb lehet, mint egy másik, éppen ezért az egy főre eső átlagos jövedelmet néhány dúsgazdag egyén erősen elferdíti – magasabb lesz az átlag. Viszont senki nem tud napi egymillió reggelit elfogyasztani. Ha az egy főre eső energiabevitel, fehérje- és zsírfogyasztás (g/fő/nap) megemelkedik, az szükségképpen széles körű változások indikátora a népesség körében.

A FAO adatbázisában megtalálható a napi teljes élelemfogyasztás kalóriában (kilokalória, kcal), valamint a napi fehérje- és zsírfogyasztás grammban kifejezve. Itt látható az utóbbi 50 év változása (2-4. ábrák):

2. ábra: A különböző fejlettségű országcsoportok egy főre eső napi átlagos energiabevitelének (kcal/fő/nap) alakulása 1961-2013 között
2. ábra: A különböző fejlettségű országcsoportok egy főre eső napi átlagos energiabevitelének (kcal/fő/nap) alakulása 1961-2013 között
3. ábra: A különböző fejlettségű országcsoportok egy főre eső napi átlagos fehérjefogyasztása (g/fő/nap) alakulása 1961-2013 között
3. ábra: A különböző fejlettségű országcsoportok egy főre eső napi átlagos fehérjefogyasztása (g/fő/nap) alakulása 1961-2013 között
4. ábra: A különböző fejlettségű országcsoportok egy főre eső napi átlagos zsírfogyasztása (g/fő/nap) alakulása 1961-2013 között
4. ábra: A különböző fejlettségű országcsoportok egy főre eső napi átlagos zsírfogyasztása (g/fő/nap) alakulása 1961-2013 között

A diagramok lenyűgöző eredményeket mutatnak. 1960 és 2000 között megduplázódott a világnépesség: 3-ról 6 milliárdra emelkedett. Most már 7 milliárd felett vagyunk. Hogy azonos szinten maradjon a fogyasztási szint, az összes megtermelt élelmiszer mennyiségének a duplájára kellett emelkednie. És meg is dupláztuk, sőt még több is lett. A legkevésbé fejlett országok esetén a népesség még gyorsabban nőtt: 1961 óta megháromszorozódott, de az élelmiszerfogyasztásuk az 1990-es évek elejéig szintben maradt. És azóta emelkedésnek indult a fogyasztás.

De a napi fehérjefogyasztás is emelkedett, még a legfejletlenebb országok esetén is – közelít a világátlag felé.

Ma sokkal jobban el vagyunk látva élelemmel, mint a történelem során valaha is voltunk! Nem csak a gazdagok, hanem a szegények is. Persze még így is milliók éheznek, de idővel, kemény munkával mindenhol megszüntethető lehet az éhezés.

Tehát a Malthus és követőinek a sötét jóslatait a valóság cáfolja. Hiába duplázódott meg a világnépesség, az élelemtermelés több mint megkétszereződött! A hamis próféták lelepleződtek.

A cikksorozatom második részében a világnépesség jövőbeli alakulásával kapcsolatos prognózisokat szedem ízekre. Megnézzük, hogy Malthus követői hogyan vélekednek az emberekről és milyen megoldásokat javasolnak a népesség lecsökkentésére, egy nem létező probléma ellen.

Irodalom

  1. Anthony Watts (2013): Great moments in failed predictions. WUWT.

  2. Cholnoky Jenő (1936): A Föld élete: Világrészek, országok, emberek. Franklin-társulat, Budapest. pp. 188-213.

  3. Jared Diamond (1999): Guns, Germs, and Steel: The Fates of Human Societies. W. W. Norton & Company, Inc., New York, NY. 496 p.

  4. Julian Lincoln Simon (1981): The Ultimate Resource. Princeton University Press, UK. 418 p.

  5. Paul Ralph Ehrlich (1968): The Population Bomb. Ballantine Books, New York. 223 p.

  6. Thomas Robert Malthus (1826): An Essay on the Principle of Population, or a View of its Past and Present Effects on Human Happiness; with an Inquiry into our Prospects respecting the Future Removal or Mitigation of the Evils which it Occasions. 6. kiadás, 2. kötet. John Murray, London.

  7. Willis Eschenbach (2010): I Am So Tired of Malthus. WUWT.

  8. Willis Eschenbach (2017): Malthus Redux. WUWT.

Melléklet

A legkevésbé fejlett országok listája

  • Afganisztán
  • Angola
  • Banglades
  • Benin
  • Burkina Faso
  • Kambodzsa
  • Közép-Afrikai Köztársaság
  • Csád
  • Dzsibuti
  • Etiópia
  • Gambia
  • Guinea
  • Bissau-Guinea
  • Haiti
  • Kiribati
  • Laosz
  • Lesotho
  • Libéria
  • Madagaszkár
  • Malawi
  • Mali
  • Mauritánia
  • Mozambik
  • Mianmar (egykori Burma)
  • Nepál
  • Niger
  • Ruanda
  • São Tomé és Príncipe
  • Szenegál
  • Sierra Leone
  • Salamon-szigetek
  • Szudán (egykori)
  • Kelet-Timor
  • Togo
  • Uganda
  • Tanzánia
  • Vanuatu
  • Jemen
  • Zambia

Kis fejlődő szigetországok

  • Antigua és Barbuda
  • Bahama -szigetek
  • Barbados
  • Belize
  • Bermuda
  • Zöld-foki Köztársaság (Cabo Verde)
  • Kuba
  • Dominika
  • Dominikai Köztársaság
  • Fidzsi-szigetek
  • Francia-Polinézia
  • Grenada
  • Bissau-Guinea
  • Guyana
  • Haiti
  • Jamaica
  • Kiribati
  • Maldív-szigetek
  • Mauritius
  • Új-Kaledónia
  • Saint Kitts és Nevis
  • Saint Lucia
  • Saint Vincent és a Grenadine-szigetek
  • Szamoa
  • São Tomé és Príncipe
  • Salamon-szigetek
  • Suriname
  • Kelet-Timor
  • Trinidad és Tobago
  • Vanuatu

Szárazföldbe zárt fejlődő országok

  • Afganisztán
  • Örményország
  • Azerbajdzsán
  • Bolívia
  • Botswana
  • Burkina Faso
  • Közép-afrikai Köztársaság
  • Csád
  • Etiópia
  • Kazahsztán
  • Kirgizisztán
  • Laosz
  • Lesotho
  • Malawi
  • Mali
  • Mongólia
  • Nepál
  • Niger
  • Paraguay
  • Moldova
  • Ruanda
  • Szváziföld
  • Tádzsikisztán
  • Makedónia
  • Türkmenisztán
  • Uganda
  • Üzbegisztán
  • Zambia
  • Zimbabwe
Főoldal

Kapcsolódó cikkek