Valóban túlnépesedett az emberiség? 2. rész

2018. nov. 13. | túlnépesedés | Nincs hozzászólás | Megosztás: Facebook

A cikksorozat első részét itt érhetitek el.

A világnépesség előrejelzései

Elsőként megvizsgáltam a világnépesség számának az előrejelzések szerinti lehetséges jövőbeli alakulását. Az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Ügyek Osztályának Népesedési Csoportjának (UN DESA) két előrejelzése is rendelkezésre áll 2004-ből és a felülvizsgált 2017-es jelentés.

A Föld népességszáma 7,6 milliárd fő (2017). Ennek 60%-a Ázsiában (4,5 milliárd fő), 17%-a Afrikában (1,3 milliárd fő), 10% Európában (742 millió fő), 9% Latin-Amerikában és a Karibi-térségben (646 millió fő) és a fennmaradó 6% Észak-Amerikában (361 millió fő) és Óceániában (41 millió fő) él.

Elég jelentős különbség van a becslések között: még a demográfusok sem tudják biztosan a világnépesség tetőzésének időpontját. 2004-ben a kutatócsoport még úgy vélte, hogy a világnépesség, miután eléri a 8,9 milliárd főt 2050-ben, lassabb ütemben fog tovább emelkedni egészen 2075-ig, amikor is 9,22 milliárd főnél fog tetőzni az emberiség létszáma a közepes forgatókönyv szerint. 2175-re kicsit lejjebb csúszik 8,43 milliárd főre, és ezután fokozatosan 8,97 milliárd főre fog emelkedni a népességszám. (1-2. ábra) (UN DESA 2004).

Ezzel szemben, a 2017-es tanulmány azt prognosztizálja, hogy 2030-ra 8,6 milliárdra, 2050-re 9,8 milliárdra, míg 2100-ra 11,2 milliárdra emelkedik a világnépesség. Tehát az újabb előrejelzés nagyobb növekedési ütemet feltételez és a tetőzés időpontja is későbbre tolódott (1-2. ábra) (UN DESA 2017). Ebből világosan látszik, hogy nagyon bizonytalanok ezek a jóslatok: az újabb adatokra már lényegesen különböző eredményeket kapunk, ami arra utal, hogy a demográfusok még nem tudnak eleget a népesedési folyamatok mozgatórugóiról.

1. ábra: A világ népességszámának előrejelzése 2100-ig (UN DESA 2017), illetve 2300-ig (UN DESA 2004). A történeti adatok (1960-2015) forrása a Világbank. Az UN DESA (United Nations Department of Economic and Social Affairs Population Division) az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Ügyek Osztályának Népesedési Csoportja. Az ő modelljeiket ábrázoltam. A 2004-es jelentés 2300-ig vizsgálta a népesség lehetséges jövőbeli alakulását. A 2017-es, legújabb eredmények nagyobb ütemű növekedést mutatnak. A piros szaggatott vonalak a 95%-os bizonyossági tartományt (Cl) jelölik, ami az alkalmazott modellek bizonytalanságát fejezi ki, tehát a várható értékek 95%-os valószínűséggel az alsó és a felső határ által kijelölt tartományba esnek. A kékkel jelölt vonal a medián (a sorba rendezett értékek közül a középső érték).
1. ábra: A világ népességszámának előrejelzése 2100-ig (UN DESA 2017), illetve 2300-ig (UN DESA 2004). A történeti adatok (1960-2015) forrása a Világbank. Az UN DESA (United Nations Department of Economic and Social Affairs Population Division) az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Ügyek Osztályának Népesedési Csoportja. Az ő modelljeiket ábrázoltam. A 2004-es jelentés 2300-ig vizsgálta a népesség lehetséges jövőbeli alakulását. A 2017-es, legújabb eredmények nagyobb ütemű növekedést mutatnak. A piros szaggatott vonalak a 95%-os bizonyossági tartományt (Cl) jelölik, ami az alkalmazott modellek bizonytalanságát fejezi ki, tehát a várható értékek 95%-os valószínűséggel az alsó és a felső határ által kijelölt tartományba esnek. A kékkel jelölt vonal a medián (a sorba rendezett értékek közül a középső érték).
2. ábra: Az UN DESA (2004, 2017) előrejelzésekre logisztikus görbéket illesztettem. A demográfiai átmenet modelljét (később) jobban leköveti a logisztikus növekedés Vermhulst-féle modellje (szigmoid görbe). Nem kérdés, hogy a népességnövekedés a jövőben meg fog állni.
2. ábra: Az UN DESA (2004, 2017) előrejelzésekre logisztikus görbéket illesztettem. A demográfiai átmenet modelljét (később) jobban leköveti a logisztikus növekedés Vermhulst-féle modellje (szigmoid görbe). Nem kérdés, hogy a népességnövekedés a jövőben meg fog állni.

Mindössze 27% esélyt adnak arra, hogy valamivel 2100 előtt stabilizálódni fog a népesség, esetleg elkezd utána csökkenni. Ázsia népessége feltételezhetően 2050-ben fog tetőzni, utána csökkenésnek indul (2100-ban lesz 4,8 milliárd, vagyis alig több, mint ma). Afrika növekedése lesz a legnagyobb mértékű: 2100-ra akár 4,5 milliárdan is lehetnek (jelenleg 1,3 milliárd fő körül vannak). Európa lakossága 2100-ra a mai 742 millióról 653 millióra csökkenhet. A Karibi-térség, Észak-Amerika lakossága enyhe növekedést fog mutatni a feltételezések szerint. Óceánia lakossága 41-ről 72 millióra emelkedhet (75%-os növekedés). Magyarország népessége 6,4 millióra csökkenhet 2100-ig.

Láthatjuk tehát, hogy a Föld népességszáma nem fog a „végtelenségig” emelkedni és talán az évszázad végére elméletileg stabilizálódni fog 11 milliárd fő körül. De nem vennék rá mérget, hogy így lesz. Lehet, hogy több.

A „túlnépesedés” igazi mérőszáma a népsűrűség

A népsűrűség sokkal értelmesebb mérőszáma a „túlnépesedésnek”. A legtöbb ember a tengerpart mentén, a deltákon, a folyók árterén, síkságokon él. Ami az összes szárazföld 5%-át teszi ki. Hasonítsuk össze a világ második legnagyobb területű országát Kanadát (9,98 millió km2), ahol az össznépesség száma 2013-ban 35,1 millió volt, Kalifornia államával (424 ezer km2), ahol a 2010-es adatok szerint 37,3 millió ember él! Kanada nagy része gyakorlatilag lakatlan.

Egyesek úgy világítják meg a népsűrűség globális jelentéktelenségét, hogy elméletben belezsúfolnak mindenkit Texas állam területébe. Texas területe felkerekítve 700 ezer km2. Tehát 7,5 milliárd embert, ha belezsúfolunk az államba, akkor egy km2-re nagyjából 10 ezer 700 ember jutna. Az más kérdés, hogy nem tudnának egymás hegyén hátán megélni ennyien. Ilyen magas népsűrűség csak a megalopoliszokban, a 10 milliónál népesebb óriásvárosokban figyelhető meg: például az indiai Mumbay (Bombay) tengerparti kikötővárosában a népsűrűséget 28 és fél ezer fő/km2-re becsülik! A legnagyobb mégis a Fülöp-szigeteki Manilában, ahol 43 ezer ember él zsúfolódik össze egy km2-en. Mekkora nyomor! Ezzel szemben Szingapúr a világ egyik legélhetőbb országa (egy városállam egy szigeten), annak ellenére, hogy a népsűrűsége 7 és fél ezer fő/km²^! De ezek nagyon szélsőséges példák.

Kanada népsűrűsége 3,2 fő/km2, az USA-é 35 fő/km2, Magyarországé 106 fő/km2, tehát jóval sűrűbben lakott. De nézzük még meg 182 milliós Nigériát, ahol a népsűrűség 200 fő/km2, vagyis durván kétszerese a magyarországinak, és mégis több mint 18-szor annyian élnek ott. Nem sokkal „túlnépesedettebb”, mint hazánk. Más afrikai országok viszont szinte „üresek”, lakatlanok. Ilyen például Angola, ahol a 2013-as adatok szerint 21 millióan élnek (utánanéztem: ma már 30 millióan). Az ország területe 1 és ¼ millió km2, így a népsűrűség mindössze 24 fő/km²^! Természetesen a legtöbb ember a part menti nagyobb városokban koncentrálódik. A Föld tekintélyes része lakatlan. A világtérképen látszik, hogy a Földön a legmagasabb népsűrűség Dél-Kelet-Ázsiában, illetve Európában koncentrálódik – a Föld többi részén általában sokkal alacsonyabb a népsűrűség (3. ábra).

3. ábra: A Föld országainak népsűrűsége
3. ábra: A Föld országainak népsűrűsége

A demográfiai átmenet modellje

A médiában és az ökológusoktól állandóan azt hallani, hogy a népesség exponenciálisan növekszik. Nos, ez abszolút nem igaz! A népesség alakulása logisztikus görbét mutat (Pierre-Francois Verhulst növekedési modellje). A logisztikus görbe úgy néz ki, hogy eleinte lassan emelkedik, majd van egy robbanásszerű, gyorsan felívelő része, majd a végén megint ellaposodik. Nos az országok népessége időben egy ilyen görbét rajzol ki.

A demográfiai átmenet modellje írja le a népesség időbeli változását. Maga az elképzelés nem új: 1929-ben az amerikai szociológus, Warren S. Thompson kezdte el a megfigyelt változásokat értelmezni, vagyis az átmeneteket az iparosodott társadalmak születési és halálozási arányszámai között (1000 főre eső születések, illetve halálozások száma) az utóbbi több mint 200 évben. A modell általános és a legtöbb ország népesedésére érvényes. A 4. ábrán látható fekete görbe jelzi a népességszám változását: ez egy logisztikus görbe.

4. ábra: A demográfiai átmenet modellje. A fekete görbe a népességszámot, a vörös a halálozási, míg a kék görbe a születési arányszámot jelöli (1000 főre viszonyítva)
4. ábra: A demográfiai átmenet modellje. A fekete görbe a népességszámot, a vörös a halálozási, míg a kék görbe a születési arányszámot jelöli (1000 főre viszonyítva)

A demográfiai átmenet modell lényeg a következő (Keith Montgomery 2000 alapján módosítva):

Első szakasz (pre-modern):

A születési és halálozási arányok egyensúlya jellemzi. Mindkettő magas volt: 30-50 fő 1000 főre viszonyítva. A XVIII. század végéig ez minden országra igaz volt, amikor Nyugat-Európában ez az egyensúly felbomlott. A neolitikus forradalomtól, a mezőgazdaság megjelenésétől számítva a népesség roppantul lassan emelkedett: 1000-5000 évek alatt kétszereződött meg a népesség. A magas halálozási arány oka:

  • A betegségek megelőzésével és gyógyításával kapcsolatos ismeretek hiánya és az éhínségek a rossz időkben.

  • Gyakran pusztítottak járványok (influenza skarlátláz, pestis).

  • Napi szinten viszont a tiszta ivóvíz, a nem megfelelő szennyvízelvezetés, a rossz élelmiszer higiénia egy olyan rossz környezetet biztosított, ahol a gyerekeknek csak egy kis része maradt életben.

  • A vízen és az élelmiszereken keresztül terjedő betegségek (kolera, tífusz, vérhas, tüdőgyulladás, himlő, diftéria/torokgyík, tuberkulózis, szamárköhögés) gyakran öltek. A fejlett világban ezek már szinte teljesen visszaszorultak. Persze, ha az oltásellenesek sikerrel járnak, akkor újra visszatérhetnek.

  • A magas csecsemő- és gyerekhalálozás miatt sok születő gyerekre volt szükség.

Második szakasz (urbanizálódó/iparosodó):

A népességszám drasztikusan megemelkedik a halálozási arányok lecsökkenésével, míg a születési arányok továbbra is magasak maradtak vagy kicsit emelkedtek. Tehát kinyílt az olló a halálozások és a születések között. „Népességrobbanás” következik be. Két oka volt a halálozások csökkenésének:

  • Az élelmiszerellátottság javult: magasabb terméshozamok a mezőgazdasági gyakorlatok javulásának következtében (vetésforgó, szelekciós nemesítés, vetéstechnika) és a burgonya és a kukorica behurcolása Amerikából.

  • A közegészségügy jelentős fejlődést mutatott, ami csökkentette a halálozást (különösen a gyerekkorban): tiszta ivóvíz, szennyvízcsatornák, élelmiszerek tisztább kezelése, a személyes higiénia javulása. Mindez a betegségek okaival kapcsolatos tudományos ismeretek bővülésének a számlájára írható. Arra is rájöttek, hogy a skorbut elkerülhető, különösen a hajósok esetén, ha rendszeresen fogyasztanak savanyúságot és gyümölcsöt. Nyilván a C-vitamin létezéséről nem tudtak. A levegőben terjedő betegségek még pusztítottak, mint a tuberkulózis (TBC).

  • A nők írni-olvasni tudásának növelése és a közegészségügyi programok a XIX. század végén és a XX. század elején ebben fontos szerepet játszottak.

Ebben a szakaszban vannak most Fekete-Afrika, Ázsia és Latin-Amerika legszegényebb országai: Angola, Burundi, Niger, Kongói Demokratikus Köztársaság, Burkina Faso, Benin, Ruanda, Madagaszkár, Omán, Afganisztán, Jemen, Laosz, Jordánia, Paraguay, Guatemala, Honduras, Haiti stb.

Harmadik szakasz (érett iparosodott):

A népesség elkezd stabilizálódni a születési arányszám csökkenésével. Még mindig emelkedik a népesség, de már lassuló ütemben. A fejlett országokban ez az átmenet a XIX. század végén kezdődött. Okok (némelyik spekulatív):

  • A rurális, vidéki területeken a szülők észrevették, hogy nincs már szükség annyi gyerekre, hogy biztosítsák maguknak a kényelmes öreg kort, hogy legyenek, akik ellássák őket, besegítsenek a munkába a földeken. Ahogy látták a gyerekkori halandóságot csökkenni, úgy egyre biztosabbak lettek benne, hogy kevesebb gyerek is elég lesz.

  • A növekvő urbanizáció megváltoztatta a vidéki társadalomban a termékenységhez és a gyerekekhez kapcsolódó hagyományos értékeket. A városi élet megemelte a gyerekek eltartási költségeit az atomizált családokban (az oktatási rendeletek és a gyerekmunka rendeletek az 1800-as évek végén a függőség növekedését eredményezték). Az emberek egyszerre elkezdtek ésszerűbben gondolkodni, hogy mennyi gyereket kívánnak, mennyi szükséges. Amint a hagyományos gondolkodásmódot megtörték, a születésszám zuhanása felgyorsult.

  • A nők növekvő arányú írni-olvasni tudása és a munkapiacon való megjelenése lejjebb vitte a gyerekszülés és anyaság kritika nélküli elfogadását mint a nők státuszának mércéjét. (Nyilván a világ legfontosabb hivatása, munkája, gyerek világra hozása és felnevelése egy megvetendő és gyűlölni való szar a férfi- és nőgyűlölő feministák szemében.) A családban egyre nagyobb befolyásuk lett a nőknek a terhességgel kapcsolatos döntésekben. (És ezért ki fogunk halni.)

  • A fogamzásgátló technikák széles körű elterjedése csak a XX. század második felében történt, tehát a születések csökkenésében alig volt/van szerepe. A termékenység (egy szülőképes korú nőre eső gyerekek száma) csökkenését az értékrendben bekövetkező változás, mintsem a fogamzásgátlás elérhetősége vagy annak használatának ismerete eredményezte.

Ebben a szakaszban vannak ma a népességrobbanáson már túljutott arab, ázsiai és latin-amerikai országok: Marokkó, Algéria, Tunézia, India, Indonézia, Kína, Brazília, Kolumbia, Argentína, Mexikó stb.

Negyedik szakasz (iparosítás utáni):

Újra egyensúlyba kerül a népesség. A születések és a halálozások alacsony szinten állandósulnak. A népesség öregedő korszerkezetet mutat.

Ezek az országok tartoznak ide: USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Franciaország, Belgium, Hollandia, Nagy-Britannia, Svájc, Svédország és a Koreai Köztársaság (Dél-Korea).

Földünk számos, főként európai országában a születések száma úgy lecsökkent, hogy a népesség fogyásnak indult: Olaszország, Németország, Lengyelország, Horvátország, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Oroszország, Bulgária, Észtország, Ukrajna, Japán stb. esetén.

Azt nem tudni, hogy lehetséges-e a megújulás, hogy vissza tudjuk fordítani a kihalásunkat, meg tudjuk-e menteni a kultúránkat és a fejlett civilizációt, melyet nagyszerű eleink építettek fel, különben hiába hozták meg kemény munkával azt a hatalmas áldozatot, hogy nekünk jobb életünk legyen, mint nekik volt, amiről ők csak álmodhattak. Itt állok és semmi lehetőséget nem látok a pusztulás elkerülésére. Ide vezetett a nagy demokrácia, ahol a buta többség úgy döntött, hogy kihal. Lehet, hogy visszafordíthatatlan a társadalom károsodása. Európa lehull a porba, mint a Római Birodalom.

Az antihumanisták hogyan szeretnék legyőzni a „túlnépesedést”?

Nézzük meg milyen megoldásokat javasolnak az antihumanisták a túlnépesedés megfékezésére! Bár Paul Ehrlich és John Holdren (Obama volt elnök Tudományért és Technológiáért Felelős Tanácsadója volt) összes jóslata teljesen tévesnek bizonyult, azonban ez nem akadályozza meg a szélsőségeseket abban, hogy ne lássák az emberek feletti totális uralom szükségét. Egyesek úgy gondolják, hogy bizonyos embereknek nem szabadna létezni, az emberiség létszámát pedig le kell csökkenteni a kívánatos szintre.

John Holdren

Holdren az Ehrlich házaspárral együtt írt könyvében, ami az »Ecoscience: Population, Resources, Environment« (Ökotudomány: Népesség, Erőforrások, Környezet) címet viseli és 1977-ben adták ki, számos javaslatot, elképzelést vázol fel, ami a népességrobbanást megállítaná, ahogy részletezi a javaslatainak listájában:

  • A nőket rá kell kényszeríteni a terhességük megszakítására, akár szeretnék, akár nem.

  • Kényszersterilizáció azon anyáknak, akik túl vannak már a második vagy harmadik gyereken. Természetesen ez az apákra is vonatkozna.

  • A népesség széles körű sterilizálása érdekében az ivóvízbe és ételeibe szándékosan meddőséget okozó gyógyszereket kell tenni. [Nyilvánvalóan ez az embertelen javaslat kivitelezhetetlen. Már az elképzelésnek megoldásként való felmerülése is visszataszító.]

  • A gyereküket egyedül nevelő anyáktól és a tinédzser korú anyáktól az akaratuk ellenére el kell venni a gyereküket és más pároknak adni, hogy azok neveljék fel helyettük.

  • A „társadalmi elfajzáshoz hozzájáruló (értsd nemkívánatos)” személyeket „törvényileg rá lehetne kényszeríteni, hogy reprodukciós felelősséget vállaljanak” – más szavakkal, ne legyen gyerekük vagy sterilizálják őket.

  • Egy nemzetek feletti „Planetáris Rezsim” szükségeltetik a globális gazdaság ellenőrzésére, valamint hogy a legapróbb részletekbe menően megszabja az amerikaiak életét – egy nemzetközi fegyveres rendfenntartó erőn keresztül.

A hisztérikusok számára kulcsfontosságú egy olyan mechanizmus keresése, amely megkerüli a drákói, totalitárius ellenőrzéssel szembeni közösségi ellenállást, különösképpen az USA-ában, annak alkotmányos garanciáival együtt. Holdren egy módszert javasolt az Alkotmány megkerülésére az Alkotmányon keresztül. Ezt írta:

„Valóban, azt a következtetést vontuk le, hogy a népességkontroll törvényeket, beleértve azon törvényeket, melyek kényszerabortuszt írnak elő, fenn lehetne tartani a jelenlegi Alkotmány alatt, ha a népesedési válság elegendően súlyos lesz ahhoz, hogy veszélyeztesse a társadalmat.”

Ez így hitelesnek, törvényesnek és elfogadhatónak hangzik, amíg észre nem veszed, hogy a hatalmat átadja másnak. Ki határozza meg, hogy a válság mikortól számítva olyan súlyos, hogy a társadalomra veszélyt jelent?

Holdren-ék Ökotudomány című könyve egy Harrison Brown (1917-1986, amerikai nukleáris kémikus, geofizikus), idézettel kezdődik, ami Brown 1954-es, a »The Challenge of Men's Future« (Az ember kihívásai a jövőben) címet viselő, túlnépesedésről és az emberi nem elfajzásáról szóló könyvéből származik. (Brown egy széles körű eugenika program létrehozásának volt a híve, hogy „az emberi nem elfajzását” a „gyengeelméjűek” kényszersterilizálásával elkerüljük.) Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis Holdren-nek nagy példaképe a néhai Harrison Brown. Olyannyira nagyra tartotta a fizikust, hogy 1986-ban társszerzője volt egy esszés kötetnek Harrison Brown tiszteletére, amiben elismerését és helyeslését fejezte ki Brown elképzelései iránt.

Néhány hosszabb idézet talán jobban rávilágít Brown bomlott elméjére:

„Lehet-e valamit tenni az emberi faj hosszú távú degenerációjának megelőzésére? Sajnos jelen pillanatban nem kevesebbet, mint megakadályozni a szaporodást azon személyek között, akik a társadalomra nézve egyértelműen veszélyes, szembeötlő hiányosságokat mutatnak, amelyek köztudottan örökletes természetűek. Ennél fogva sterilizálhatnánk vagy más módon tántoríthatnánk el a gyengeelméjűeket a párosodástól. Még tovább mehetnénk és megpróbálhatnánk módszeresen eltávolítani őket a társadalomból azáltal, hogy eltiltanánk a szaporodástól azokat, akik fizikai hiányosságok, mint például veleszületett süketség, butaság, vakság vagy a végtagok hiánya, súlyos örökletes formáitól szenvednek.”

„Legelőször, az emberek lebeszélhetik az alkalmatlan személyeket a szaporodásról. Másodjára, azokat az embereket, akiket alkalmasnak ítéltek a fizikai és mentális tesztelés és az ősei előéletének vizsgálata alapján, bátoríthatják a szaporodásra.”

„Habár kétségkívül léteznek számos egyéni eltérések, úgy tűnik, hogy a gyengeelméjűek, az idióták, a buták, a visszamaradottak és az átlag alatti egyedek a társadalmunkban jelen pillanatban túlszaporodják a felsőbbrendűeket. (...) Egy széleskörű eugenikai programot kellene létrehozni, amely azon politikai irányelvek létrehozását célozná, ami bátorítaná a rátermett és egészséges személyeket, hogy több utódot vállaljanak és eltántorítsák az arra alkalmatlanokat a túlzott mértékű szaporodástól.”

„Az életre nehezedő általános nyomás hajlamos azon személyeket előnyben részesíteni, akik képesek a városi és a gyári élethez alkalmazkodni. A munkacsoportok között, a kiválasztó hatások azok számára kedveznek, akik képesek csoportokban dolgozni, és akik az utasításokat aprólékos gonddal végre tudják hajtani.”

„A precíz népességkontrollt soha sem lehet összeegyeztethetővé tenni egy szabad társadalom elképzelésével (...) Az emberek egy szuperfaja vagy az Istenek egy bizottsága kell, hogy objektíven tanulmányozzon minket és ésszerű (magatartás)mintát tervezzen.”

„Először is, az bőségesen nyilvánvaló, hogy a népességstabilizáció és egy teljesen független, szuverén államokból álló világ egymással összeférhetetlen. A népességet nem lehet stabilizálni megállapodásokkal annál jobban, mint amennyire a fegyverzet színvonalát megegyezéssel állandósítani lehet. És, mint az utóbbi esetben, egy világhatóság szükségeltetik, melynek hatalmában áll, meghatározott területeken, közvetlenül az egyénekre alkalmazandó törvényeket hozni, értelmezni és érvényre juttatni. Valóban, a népességstabilizáció egyike a kettő fő problémának [a másik a független államok megléte], amivel egy világkormánynak szükségszerűen foglalkoznia kell.”

Paul Ehrlich

A New York Times napilapban 2014-ben jelent meg egy interjú Ehrlich-hel. Évtizedek múltán azt gondolnánk, hogy beismeri a tévedését. Épp ellenkezőleg:

„A jóslatok nem feltétlenül következnek be. A kritikusok előjönnek, és megnézik ezeket a kis történeteket, amelyek nem fognak bekövetkezni. [Akkor mégis minek írtad bele a könyvedbe ezeket, ha tudod, hogy nem következnek be?] És amikor nem következtek be, azt mondják, hogy Ehrlich tévedett”

– nyilatkozta a mindenben tévedő, antihumanista ökológus. Tovább folytatva az interjút,

„Mostanában kritikával illettek, mert évekkel ezelőtt azt állítottam, fogadnék arra, hogy Nagy-Britannia 2000-ben nem fog létezni. Nos, Nagy-Britannia valóban létezett 2000-ben, de ez csupán 14 éve volt. A dolgok egyike, amit az emberek nem értenek, hogy egy ökológus számára az időzítés nagyon, de nagyon különbözik az átlagemberétől.”

Ezt is kijelentette:

„Az elképzelés, hogy a nők annyi gyereket vállaljanak, amennyit csak akarnak, számomra pontosan ugyanolyan elgondolás, mintha mindenki annyi szemetet dobhat a szomszéd udvarába, amennyit csak akar.”

Azt nem tudom eldönteni, hogy ez csak a fejlődő országokban születő gyerekekre érti, vagy esetleg a saját lányára is érvényes?

Végszó

Az antihumanista értelmiségiek mindig előhozakodnak a „nagyszerű tervükkel”, hogy le kell csökkenteni a világnépességet az általuk kívánatos fenntartható szintre. Nyilván ők szabnák meg, hogy szerintük mi lenne az „optimális” szint és ugyanúgy megmondanák, hogy kik az „alacsonyabb rendűek”, a „haszontalan evők”, akiktől meg kell szabadulni, hogy megmentsék az emberiséget a „túlnépesedés veszélyeitől”. Régen attól rettegtek ezek az értelmiségiek, hogy az gyengeelméjűek és fogyatékosok túlszaporodják a társadalom felsőbbrendű tagjait, éppen ezért kényszersterilizációnak kell alávetni ezeket az egyedeket, hogy ne szaporodjanak, és ezáltal az emberi nem elfajzását elkerüljük.

A Föld el képes tartani még sok milliárddal több embert. Nem lesz ökológiai összeomlás. Az ökológusoknak fogalma sincsen a gazdaságról, sem pedig a demográfiáról. Ha tanulmányozták volna a demográfiai átmenet modelljét, ha tudnák, hogy az iparosodás és a gazdaság fejlődése megállítja a népszaporulatot, akkor nem terjesztenék az áltudományos ostobaságaikat a túlnépesedésről. Nem a népességnövekedés a probléma, hanem a gazdasági fejletlenség.

Irodalom

  1. Ball, T. (2014): Overpopulation: The Fallacy Behind The Fallacy Of Global Warming

  2. Ball, T. (2015): Opinion: CO2 is the Demon Because Malthus and Ehrlich Were Wrong About Overpopulation

  3. Brown, H. (1954): The Challenge Of Man's Future. The Viking Press, New York. 290 p.

  4. Ehrlich, P. R. – Ehrlich, A. H. – Holdren, J. P. (1977): Ecoscience: Population, Resources, Environment. W.H. Freeman & Co. pp. 786-788, 837-838, 917, 942-943. (A letöltendő fájl mérete 239 MB!!)

  5. Montgomery, K. (2000): The Demographic Transition. University of Wisconsin-Marathon County

  6. Smith, K. R. – Fesharaki, F. – Holdren, J. P. (1986): Earth and the human future : essays in honor of Harrison Brown. Westview Press, Boulder. 258 p.

  7. Thompson, W. S. (1929): Population. – American Journal of Sociology 34(6), pp. 959-975.

Melléklet

A népességnövekedés üteme a Föld egyes országaiban, 1980-2010 (a Világbank adatai)
A népességnövekedés üteme a Föld egyes országaiban, 1980-2010 (a Világbank adatai)
Az egy nőre jutó átlagos gyerekszám a Föld egyes országaiban, 1980-2010 (a Világbank adatai)
Az egy nőre jutó átlagos gyerekszám a Föld egyes országaiban, 1980-2010 (a Világbank adatai)
Főoldal

Kapcsolódó cikkek